Története nagyon fontos ebben az időben és ezen a helyen, mert mély üzeneteket hordoz az elfogadásról, az együttélésről, a bátorságról, a szeretetről és egy gyermekkori álom beteljesedéséről. Egy egyedülálló jelenség, aki számtalan előítéletet sikerült legyőznie – és mindezt mosollyal az arcán. Kinyitotta a szlovénok szemét, egy fejezetet írt a sikeről, és közénk szórt százszínű árnyalatokat, mert azt mondja, a világ legszebb részében élünk.
Stúdiójában találkoztunk, amely minden szemüvegszerelmest elbűvöl. Ali Kemal Sossa egyetlen céllal jött hozzánk: hogy javítson a látásunkon. Egy barátja hívta meg egy világos bőrű országba, amely még mindig túlzottan intoleráns a külföldiekkel szemben. Három évnyi unszolás után, hogy látogassa meg ezt a zsebméretű álomországot, végül sikerült meggyőznie.
A SEBEK GYÓGYULÁSÁNAK TERMÉSZETE
„Csak amikor megérkeztem, jöttem rá, miért mondják az emberek, hogy azonnal beleszeretnek Szlovéniába. Ez nem egy marketing szlogen, hanem tény. Már az első séták Ljubljanában és a környező dombokon, a tavak, folyók és mezők mentén meggyőztek arról, hogy itt otthon lehetek. Kurd származású vagyok, és egy erőszakos történelem során kegyetlenül próbáltak rákényszeríteni, hogy mi nem tartozunk senkihez, nincs saját területünk, még a szülőföldünkön sem. Törökországban felnőni kihívás volt, és a vidéki élet kemény és durva volt. Még mindig nem beszélhetjük a saját nyelvünket, és emberek, egész faluk tűnnek el tüzekben és tervezett mészárlásokban, melyek mély sebeket hagynak a lélekben. Szerencsére nem haraggal és dühvel töltöttem el őket, hanem bátorító érzéseket kezdtem táplálni magam és a természet iránt. Ezért győzött le hamar ez a színes, bájos ország.” – meséli a sorsfordító találkozásról és a szerelemről első látásra, amely mindent megváltoztatott. Másképp kezdett nézni a világra: új, rózsaszínű szemüvegen keresztül. Szó szerint.
KOPOGNI KEZDETT
Néhány napos turista látogatás után visszatért Isztambulba, a megszokott mindennapjaiba. De a zöld oázis gondolata az Alpok, a Pannon síkság és az Adriai-tenger között nem hagyta nyugodni. „Mivel vegyészmérnök vagyok, sok munkalehetőségem volt, de nem elégített ki a hagyományos munkavégzés. Valami sajátot akartam létrehozni, hogy segítsek az embereknek. Mivel hiszek a pozitív gondolatok és az őszinte, jó szándékok erejében, néhány hét alatt kaptam egy üzleti ajánlatot. Dél-Balkánról érkezett egy befektető, aki egy kreatív operatőrt keresett, aki átveszi az üzletet valahol Közép-Európában. Azonnal Szlovéniára gondoltam, és azt javasoltam neki, hogy próbálkozzunk ezen a piacon. Mire észbe kaptam, már Ljubljana közepén álltam néhány bőrönddel.”
Már fiatal korában azt akarta, hogy munkája által segíthessen az embereken. Ma boldog, hogy ezt fa szemüvegekkel teheti meg.
Teljesen egyedül, befolyásos ismeretségek nélkül. Egy ötlettel és egy vággyal. „A szemüvegek, napszemüvegek és dioptriás keretek értékesítésére fókuszáltunk, amiről előtte fogalmam sem volt. Ezért meghívott valakit a helyi iparágban, és elkezdett ajtókat kopogtatni.” Sok ajtó maradt bezárva, de nem adtam fel, mert kitartó vagyok. A legtöbben megborzongtak, amikor találkoztunk velem, mert nem úgy nézek ki, mint egy tipikus szlovén. De ez nem ingatta meg a terveimet, mert nem hagytam, hogy a bőröm melanintartalma meghatározza a személyiségemet. Még lelkesebben, nap mint nap, látogattam az optikusokat minden nagyvárosban, és rövid időn belül megjelentek az első eredmények – vázolja fel utazását keserű, de fontos emberi betekintésekkel.
SAJÁT FÖNÖK
Az ügyfelek listája a szemüvegeik iránt hétről hétre nőtt. Az év felé már 70 optikai üzletet impresszionált, és bár ez közvetlen megközelítésének haszna volt, az üzleti partner nem értett egyet. „Meg volt győződve arról, hogy kizárólag a termékeknek köszönhetjük a sikerünket, ezért elfojtotta a saját szemüveggyártóm ötletét. Elutasító reakciója elgondolkodtatott: miért dolgozok másnak, amikor a saját főnököm lehetek. Baráti körülmények között váltunk el, és elkezdtem a saját történetemet. Gyorsan megtanultam a szlovén nyelvet, és úgy éreztem, hogy Szlovénia az otthonom. Eszembe jutott, hogy eljött az én időm, és hogy használnom kell a kapott lehetőséget. Már fiatal koromban nagyon ügyes voltam a fával, mivel Ağrıban születtem, de Izmirbe költöztünk, juhok, kecskék és tehenek közé, és mint egy nagy család hetedik gyermeke, meg kellett találnom a módját, ha játszani akartam, így képeztem magam a faanyag megmunkálásában. A kortársak, rokonok és tanárok észrevették ezt, és többször megkértek, hogy faragjak nekik valamit. Ezen felül, problémáim voltak a látásommal, és mivel anyámmal nem találtuk meg a megfelelő szemüveget az arcomra, játszadoztam az ötlettel, hogy magam készítsem el a kereteket. Több mint 25 évet vártam erre a lehetőségre, és Szlovéniában kezdtem élni gyermekkori álmom.”
SZERETI AZ EMBEREKET
Megdöbbent, amikor rájött, hogy a fa országában van. „Ezrek színárnyalatai vesznek körül, az emberek első pillantásra bizalmatlanok, de ha egyszer elfogadnak, úgy érzik, hogy a tiéd vagy, és hülyeség lenne nem kombinálni mindezt egy nagyszerű termékké. Már kicsit ismertem a beszállítókat, és nagyon világos volt, hogy a fekete, barna és szürke mellett más színeket alig lehet találni a kereteken. Dél-Koreába utaztam, ahol kedvesen az ország déli részébe küldtek, mivel ott vannak a famunkálat mesterei. Tetszett az ötletem, és kifejlesztettünk kiváló minőségű és funkcionális szemüvegeket. Elfelejtettem említeni, hogy a pandémia kezdete előtt alig több mint egy évvel érkeztem Szlovéniába, de még a globális válság sem állított meg. Rövid időn belül Szlovéniában szinte minden optikus ismerte a Sossa márkát” – mondja szenvedélyesen a büszke alkotó. „Ez az én gyermekem, a szerelmem. Szeretem az embereket, és amit a partnerek érezni tudnak. Egyik legnagyobb ügyfelem nemrégiben azt mondta: „Tudod, Ali, amikor először láttalak azt az aktatáskát a kezedben, azt hittem, hat hónap múlva feladod. Három év után főként a te szemüvegedet árulom” – mosolyogva meséli.
A TERMÉSZET IS TELE VAN ÁRNYALATOKKAL
„A nevet nem származékokban kerestem, hanem magamból, a gyökereimből indultam ki, ezért a Sossa családnév egyben a márka neve is” – mondja, amikor elmagyarázza a logó jelentését. „Védjegyünk egy lótuszvirág, amely három, az ég felé emelkedő S-ből áll. Úgy nőnek, ahogyan a vállalkozásom nő. Kiváló tervezőket vettem fel, egyet Franciaországban, egy másikat Olaszországban, és most már kapcsolatban állunk valakivel Németországból. Jó, ha különböző nézőpontok vannak, mert az emberek erősebbek, ha együtt dolgozunk. Már így is túlságosan megoszt minket a megjelenés, vallás, nem és minden más, ezért igyekszem egyesítő módon cselekedni” – hangsúlyozza, és utal arra, hogy mérnökként a haladás érdekli. „Az ügyfelek értékelik ezt. Nem voltam megelégedve az első mintákkal, ezért elkezdtem fejleszteni, javítani a kereteken, és összekeverni a fát titánnal és platinnál, hogy még tartósabbá tegyem. Más anyagokat is bevontunk, mindenekelőtt a színeket, színeket, színeket. Ezért vagyunk ismertek, és jelenleg öt országban vagyunk jelen. Valaki azt mondta nekem, hogy színeket hoztam Szlovéniába. Szó szerint, mert kezdetként a bőrszínem már sötétebb, és társadalmilag szükségünk van a sokféleségre, hogy ne legyen minden túl monoton. Nézzék meg a természetet, minden tele van árnyalatokkal. El tudják képzelni, hogy csak fehér, fekete, barna és szürke legyen? Valószínűleg nem lennénk annyira izgatottak és ellazultak sétáink során” – rámutat arra, ami össze kellene, hogy kössön, ne pedig elválasszon minket.
A SZERETETTEL A RASSZIZMUS FELETT
„Törökországi honfitársaim meg voltak döbbenve attól, amit egy másik kulturális környezetben értem el. Sok dolog zavar a rendszerben, amely diktálja az ütemünket. Különösen a politikai zsarnokság, az egyenlőtlenség köztünk és a gyűlölet zúzott össze. Ellenszállhattam volna az erőszaknak erőszakkal, de ez nem a válasz. Inkább a természettel összhangban, fával és színekkel akarom megváltoztatni a társadalmat. Ha csak tudnánk hallgatni a természetre, tiszteletben tartani, ápolni és értékelni, ma nem a klímaváltozással és az állandó válságokkal foglalkoznánk. Sok szlovén csodálkozik azon, hogy sikerült külföldiként, hogyan vészelte át a rasszista megjegyzéseket, az alábecsülést… Nem könnyű, amikor valaki a megjelenésed alapján ítél meg, és naponta megvető pillantásokat érzel. Már nem reagálok rájuk. Mindenki az, amit tesz és gondol. Ha szépséget látsz valakiben, az a benned rejlő szépség, ugyanez igaz a csúnyára, rosszra. Mindenhez kell remény, érdeklődés és vágy. Aztán jön a kemény munka, és a fizika minden törvénye szerint sikerülnie kellene. Természetesen nincs meghatározva, mikor, de ha feladod, akkor nem akarod eléggé. Valakinek úgy tűnhet, hogy a siker útja tövises, igényes és nehéz, és biztos benne, hogy könnyebb lesz számára, ha energiáját az emberi hajlamok vádoló oldalára irányítja. A boldogtalanságának okát más boldogságában fogja keresni. Egy ilyen ember gyorsan el fog veszni a negatív gondolatok sötétségében. De az embernek a létezéséhez fényre, a jólétéhez színekre van szüksége. És minden lépésnél köszöntenek minket, és jobbá teszik az életünket. Csak látnunk kell őket, szemüvegen keresztül vagy anélkül” – zárja bölcs gondolattal és inspirációval, hogy a legjobbak váljunk, akik csak lehetünk.
Tomaž Mihelič, FÉNYKÉP: SZEMÉLYES ARCHÍVUM – CIKK LINKJE
